Azt a probléma tudatosulásáig is sejtettem, hogy nincs egészséges viszonyom az étellel. De ~20 éven keresztül úgy voltam vele, hogy ez csak átmeneti és ha akarnék, bármikor tudnék változtatni rajta. Persze kifogás mindig volt, hogy miért ne kezdjem el, ezért is húzódott végül több mint 20 évig. 

Az arconcsapás akkor jött, amikot kiakadt alattam egy 180 kg-ig, majd egy másik, 200 kg-ig mérő mérleg. Szembe kellett néznem azzal, hogy szakember segítsége nélkül nem fogom tudni megállítani a hízást. 

Első lépésként kerestem egy pszichoterapeutát és belekezdtem a kognitív terápiába. Mielőtt bármit is kezdtem volna diéta és gyógyszer vonalon, muszáj volt átformálni az evéssel kapcsolatos hozzáállásomat, valamint leszokni az étellel való jutalmazásról. A terápia során viszonylag hamar azonosítottuk azokat a múltbéli eseményeket és szokásokat, amik közrejátszottak a kényszerevés kialakulásában. A mindennapos gyakorlatoknak köszönhetően egyre inkább felismertem, hogy mikor és mit hibázok, ezeket a történéseket a terápiás alkalmak alatt kielemeztük, elmélkedtünk arról, hogy ilyen helyzetben hogyan reagálhatnék máshogy. Végül a felismerés és az aktuális szituáció átértékelése beépült a napi rutinomba. Más is változott: a korábbi fogyási kísérleteim alatt nagyrészt hiányzó motiváció. Ezúttal olyan zsigeri motivációt éreztem a fogyással kapcsolatban, amilyet eddigi életem során nagyon kevés dologgal kapcsolatban. Ebben hatalmas szerepe volt a pszichoterápiának is. Előtte is volt motivációm, de a terápia rátett még egy jó nagy lapáttal, illetve terápia nélkül valószínű még mindig ugyanazokat a hibás sémákat követném az étkezéssel kapcsolatban, amik ide juttattak - és amiket szimplán elhatározással nem lehet legyőzni.

Sokan még ma is megbélyegzik a pszichoterápiára járó embereket, emiatt sok olyan ember, akinek egyébként szüksége lenne rá, nem mer elmenni szakemberhez. Persze más gátló tényezők is vannak, szakemberhiány, anyagi vonzat, de ha ezeket kivesszük az egyenletből és valaki úgy érzi, hogy szüksége lenne bármilyen probléma miatt pszichológusra, illetve meg is lenne a lehetősége rá, mindenképp ajánlom, hogy lépje meg. 

Több mint 9 hónapja járok hetente terápiára, mert bár az evéssel kapcsolatos konkrét sémákon sikerült javítanom, az ezeket kiváltó, mélyebben gyökerező problémák gyógyítása lassabb folyamat. Kicsit olyan ez, mint egy tüneti kezelés: a legégetőbb dolgokat tünetileg kezeltük, így el tudtam indulni a fogyás útján, azonban ahhoz, hogy a tüneteket kiváltó okokat megszüntessük, van még munka bőven. De jó úton járok a cél felé, mentálisan és testsúlyt tekintve is. Hálás vagyok a pszichológusomnak, hogy elkísér ezen az úton, és közben dühös magamra, hogy miért nem kértem hamarabb segítséget. 

A következő bejegyzésemben arról fogok írni, hogy hogyan formáltam át az étkezési szokásaimat, milyen módszereket követek 8 hónapja.