Valószínű nagyjából senki nem fog rátalálni a blogomra, de ha mégis, akkor üdvözöllek!

Ezen a blogon a saját tapasztalataimat fogom megosztani a gyógyszeresen támogatott fogyás sztorimról. Még mielőtt belekezdenék, fontos hangsúlyoznom, hogy én személyesen, vagy a blogon található bármilyen tartalom nem arra irányul, hogy valakit bíztasson, vagy épp eltántorítson a gyógyszer szedésére/től! Semmilyen anyagi hasznom nincs az egészből, még reklámokat sem helyezek el a blogon (amik láthatóak, azok a blog.hu reklámai, amire nekem nincs hatásom és nincs belőle részesedésem). 

Továbbá, mivel gyógyszeres kezelésről van szó, fontos kiemelnem azt is, hogy a blogon található tartalom csupán személyes tapasztalatok megosztása, az nem minősül egészségügyi ajánlásnak, nem helyettesít semmilyen, orvossal való konzultációt. 

Ezeket letudván, bele is kezdek. 

Miért írom ezt a blogot?
Az utóbbi 1-2 évben nagyot mentek ezek a gyógyszerek a közösségi médiában. Egyesek úgy tekintenek rá, mint valami varázsszerre, amit elég hetente egyszer bedöfni és olvadnak a kilók, mindenféle erőfeszítés nélkül. Mások teljesen ördögtől valónak tartják, a lehetséges mellékhatások miatt. Ahogy az lenni szokott, a dolog nem ennyire fekete-fehér, az igazság valahol a középúton van. Szeretném megmutatni, hogy az én tapasztalataim alapján milyen is ez a bizonyos középút. 

Ki vagyok én?
Egy kövér, 32 éves férfi, akinek egész életében gondjai voltak a súlyával. Kisgyerekként még soványka voltam, aztán történt egy családi tragédia, onnantól kezdtem el igazán hízni. Mozogni sosem szerettem igazán, bringázást és alkalmankénti teniszezést leszámítva.

Gimnázium végén már 130 kg körül voltam. Érettségi után az egyetemen nem nagyon találtam a helyemet, magányosnak, kirekesztettnek éreztem magam. Így megint csak az evéssel kompenzáltam, de ennek ellenére is depresszió illetve szociális szorongás és fóbia jelentkezett.

20 évesen már 166 kg voltam. Ekkor kezdtem bele az első komolyabb súlycsökkentésbe, 7 hónap alatt 19,2 kg-ot fogytam. Abban az időben a Turbó Diéta fehérjeporait használtam. Intenzív kúrát csináltam, ami azt jelenti, hogy 2 héten keresztül semmi szilárd étel, csak a megfelelően kiszámított fehérjepor napi 4-5 adagra elosztva. Az ilyen 2 hetes etapok után 1-2 hónap pihenő, aztán ismétlés. Vészesnek hangzik, de abszolút vállalható volt. Éhes egyáltalán nem voltam, elvileg ezek a porok minden fontos tápanyagot tartalmaznak megfelelő arányban. De a szilárd étel nagyon hiányzott azért pszichésen. 7 hónap után 146,8 kg-nál álltam meg. 

A depresszió és a szorongás nem javult, sőt. Egyre mélyebbre mentem, így az átmeneti (és bőven nem elegendő) súlycsökkenés után ismét híztam. 24 évesen 169,7 kg voltam. Ekkor megint elkezdtem a Turbó Diétát, de 1 hét után befejeztem, nem volt akaraterőm. 4,9 kg fogyás után ezúttal 164,8 kg-nál álltam meg. 

És még itt sem értük el a csúcsra sajnos. 
Az elmúlt 8 évben nem nagyon foglalkoztam semmilyen szinten a súlyommal. Nem figyeltem oda az étkezésemre, nem mozogtam, irodai munkát végeztem, autóval jártam mindenhova. Ennek meg is lett az eredménye. Mérlegre állni nem mertem, féltem a számtól, ami megjelenne. De végül 2024 januárjában elhatároztam, hogy szembenézek a démonommal, és vettem egy mérleget. Amikor ráálltam, dühös lettem; no nem azért, mert olyan szám jelent meg rajta, ami nem tetszett, hanem azért, mert Errror-t írt ki. Gondoltam magamban, vihetem vissza kicserélni, mert hibás. Aztán később egy ismerősöm is ráállt, neki működött. Jött is a felismerés: valószínű annyira nehéz vagyok, hogy kiesek a mérési tartományából, ami 180 kg volt. Vettem hát egy másikat, ami 200 kg-ig mért, gondoltam, annál több azért nem lehet a súlyom. Spoiler: de. 

Folyt. köv...